Két elmélet – két szemlélet I.

2010.02.17. , 17:37
kulcsszavak:

Az 1850 körüli időkben két ember óriási hatással volt az orvostudományra, mindkettő széleskörű biológiai kutatásokat folytatott, de csak egyikőjük került az újságok címoldalára, és vált világszerte ismerté. Pasteur. Elmélete szerint, a baktérium az, ami a betegséget okozza. A mai napig ő szimbolizálja a baktériumok feletti győzelmet. A tej és sajt pasztörizálása mindennapos kifejezés. Sok korház és intézet viseli a nevét.

A másik a szerényebb, hírnevével nem sokat törődő, kémikus biológus tudós, akkoriban nem volt ismert, jelzem ma sem az. Bechamp. Az ő elmélete szerint a betegség az, ami a baktériumot okozza. Nem örvendett túl nagy népszerűségnek, és semmilyen iskola nem viseli a nevét. Ám volt egy különleges mikroszkópja, amely lehetővé tette számára a rendkívül kicsi a sejtnél is kisebb testecskék azonosítását, melyek ott vannak már az anyag ősforrásánál. Alakjuk az ember egészségi állapotának megfelelően változik, és ennek megfelelően különböző formákat öltenek. Szerinte a kórokozók az élő sejtek szerves részei. Rejtve maradnak, amíg a sejt életciklusát befejezi és elkezd gyengülni. A kórokozók segítenek a haldokló sejt szétbomlásában, hogy ki tudjon választódni a testből

Bechampnak sok követője volt, köztük a német bakteriológus Guenther Enderlein, akinek módszereit Európában 50 éve használják. Szerinte egyes kórokozók többféle formában jelennek meg egyetlen életciklus alatt. Az emberi testben élő mikrobiológiai formák között vannak olyanok, amelyek bizonyos körülmények között az emberiség által ismert legsúlyosabb krónikus betegségek valamelyikét idézik elő. De ha valaki egészséges, ezek a mikrobák segítik a szervezet immunrendszerét és szimbiotikus kapcsolatban élnek a többi sejttel. Amikor az egészségi állapot silányul, (alultápláltság, mérgezés, fizikai, vagy mentális stressz hatására), de más tényező következtében végbemenő bármilyen komoly változás, vagy gyengülés is előidézheti, hogy a mikrobák életciklusaiknak egy másik szakaszába átjutva megváltozzanak és kórokozóvá váljanak. Ez azt jelenti, hogy „csak a jó táptalaj” számít, nem a kórokozó. Még Rudolph Virchow német patológos a sejtpatológia alapítója is kijelentette, hogy a kórokozók természetes élőhelyet – beteg szövetet keresnek, nem pedig a beteg szövet okozói. Dr. George White véleménye szerint: ha Pasteur kórokozó elmélete tényeken alapulna, nem volna már élőlény, aki elolvasná, amit írunk.

Pasteur, aki úgy gondolta, hogy minden betegséget a testet megtámadó, kívülről behatoló mikrobák okoznak, és hogy az egészséges szövetekben nincsenek kórokozók, halálos ágyán visszavonta az ezzel kapcsolatos nézetét és elismerte, hogy a belső környezet a betegségek kulcsa.  „A baktérium semmi, a környezet” minden. Ennek ellenére a Pasteur-i dogma a mai napig érvényes és ma is a betegség központú orvoslás és gyógyszergyártás alappillérének számít. Ezzel szemben azokról az alternatív egészség központú gyógymódokról, melyek Bechamp sejtelméletén alapulnak, a hivatalos orvoslás még ma sem nagyon akar hallani.

Felhasznált irodalom:

Meil Z. Miller: Védőoltások /2001 Kiadó/
Chislaine Lanctot: Az egészségügyi maffia /Ez Van Kiadó/

Comments are closed for this entry.

-->