Mivel etetnek bennünket?

2010.01.27. , 17:05
kulcsszavak: ,

Tartósítószerek, aromák, ízfokozók, enzimek, műfüst, szeparátorhús és radioaktív besugárzás – bár hivatalosan az élelmiszeriparban használható anyagok és biztonságosnak nyilvánított módszerek, számos vizsgálat ad okot a kétkedésre.

Az adalékanyagok hatásait a XX. század elején kezdték vizsgálni:  az általános rossz közérzettől, az immunrendszer gyengítéséig, az allergiáktól a rákig, a hiperaktivitástól az örökítő anyag károsításáig, számos lehetséges hatásra mutattak már rá.

Az adalékanyagok egy része mesterséges, más része természetes eredetű. Az azonban, hogy egy anyag természetes eredetű, még nem jelenti azt, hogy ártalmatlan. Adalékanyagként, környezetükből kiemelve megváltoznak a tulajdonságaik. Ennek oka, hogy míg az anyag természetes környezetében kötött, így általában lassan szabadul fel az emésztőrendszerben, és csak fokozatosan szívódik fel, addig az izolált változatot a szervezet azonnal, teljes egészében felveszi, vagyis ennek megfelelően magas koncentrációban, közvetlenül jut a vérbe.

Kitűnő példa erre az ízfokozóként alkalmazott glutaminsav, amely az egyik leggyakrabban használt adalékanyag. A természetben a glutaminsav lényeges összetevője a táplálékban található fehérjének. Természetes eredete ellenére adalékanyagként többek között tanulási nehézséget, lustaságot, passzivitást vagy épp az ellenkezőjét, hiperaktivitást okozhat. Állatkísérletek során szaporodási zavart, születési rendellenességet figyeltek meg.

Az adalékanyagok „mellékhatása” a különböző anyagok esetében más és más, egy valami azonban közös bennük: felerősíthetik egymás hatását. Ugyanakkor nemcsak egymással, de az élelmiszerben található egyéb szennyeződésekkel, például permetezőszer-maradványokkal, gyógyszermaradványokkal, mykotoxinokkal, nehézfémekkel is kölcsönhatásba léphetnek. Az ellenőrző szervek által megállapított határértékek az anyagoknak ezt az egymásra hatását nem veszik figyelembe. A felvágottakba különösen sok szennyező anyag kerülhet.

A feldolgozás egy különös világába tartozik a szeparátorhús, más néven húspép, amely a hulladékhasznosítás egy engedélyezett módja. A levágott állatok csontján maradt, nehezen eltávolítható hús, a porcok, az inak, a csontok ledarálásával keletkezik. A hentesárukhoz adagolható, a kolbászok, felvágottak esetében 10 százaléknyi mennyiségben, de a májkrémeknél akár 25 százalék is lehet. Mivel a csontvelő gyűjti össze a környezeti mérgeket, ezek az élelmiszerek lényegesen szennyezettebbek, mintha valóban húsból készültek volnának.

Az egyetlen valóban használható fogyasztói tanács tehát az, hogy amennyire csak lehet, kerüljük az adalékanyagot tartalmazó készítményeket. A házilag hizlalt állatok alternatívát jelenthetnek, amennyiben a tartás módja és a takarmány minősége megfelelő. Ha valaki kiábrándult a nagyipari módszerekből, és közvetlenül szeretné támogatni a helyi gazdaságot, keressen mindenféle szempontból megfelelő, megbízható őstermelőt, vagy menjen ki a bio piacra. Mindig jó minőségű alapanyagot vásároljunk, és lehetőleg készítsük saját kezűleg ételeinket.

Forrás: Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapja

Comments are closed for this entry.

-->