Nagyüzemi állattartás és antibiotikumok

2009.09.10. , 15:34
kulcsszavak:

Intenzív, iparosított és gyárszerű. Ezek a kifejezések jellemzik a legmodernebb állattartási módszereket. Intenzív, mert kis helyen sok állatot zsúfolnak össze, iparosított, mert az etetést, az itatást és a trágya eltakarítását többnyire automatizálják, gyárszerű, mert az egész jelenség hátterében a tömegtermelés filozófiája áll.

Lássuk, hogy néz ki ez a gyakorlatban!
Egy mikrohullámú sütő nagyságú drótketrecbe öt csirkét zsúfolnak be, vagyis olyan kicsi a hely, hogy a tyúkok szinte a szárnyukat sem tudják széttárni. A ketrecekből több ezer kerül egymás tetejére, a tyúkokat pedig arra késztetik fajtanemesítéssel, folyamatos fénnyel és természetellenesen magas fehérjetartalmú táppal, hogy rövid életük szinte minden napján tojást tojjanak, míg szabadon élő társaik évente körülbelül húsz tojást raktak. Ennyi tojáshéj előállításától a kálcium szinte kioldódik a tyúkok csontjából, amely gyakran törik a csontritkulás következtében.

A hústermelő csirkék sorsa sem jobb.  Akár 30000 csirkét is összezárnak egyetlen csűrben, ahol életük másfél hónapját saját ürülékükben állva töltik el. A hatalmas, totyogó csibék olyan gyors és természetellenes növekedésre vannak késztetve, amellyel szívük nem képes lépést tartani. Sokuk elhullik szívbetegségben és felfújt testük súlya alatt a lábuk is gyakran eltörik. Szinte a teljes fogyasztásra szánt csirkehús mennyiség ilyen természetellenes körülmények közül származik. A kacsák, pulykák, gyöngytyúkok mind hasonló viszonyok között élnek, a sertések, marhák, borjak és birkák, még elképesztőbb inkvizíciónak vannak kitéve.
Ám ez még nem minden! Annak következményeként, hogy a marhákat fajtársaik maradványaival takarmányozták, megismerhettük a Creutzfeldt-Jakob kór emberi megfelelőjét, a BSE-t is.
Az állatok szaporodása is a természet megcsúfolása. A mesterséges megtermékenyítés szinte teljesen felváltotta a természetes módszert. A hímeket folyamatos és erőltetett spermaadásra kényszerítik, az eredményt műanyag csövek segítségével fecskendezik a nőstényekbe. Ezáltal a tenyésztők teljes egészében irányításuk alatt tarthatják a termelékenységet, növelhetik a születések gyakoriságát, ezzel tönkretéve a természetes, évszakonkénti ciklust. A pulykák oly mértékben váltak e manipuláció szörny szülötteivé, hogy már egyáltalán nem képesek természetes úton szaporodni.
A kizsákmányolás kora a második világháborút követően indult, egészen pontosan 1948 után, az antibiotikumok bevezetésével. Mostanra az összes antibiotikum fele az állattenyésztésben kerül felhasználásra. Antibiotikumok és egyéb gyógyszerkészítmények egész arzenálját adagolják az állatoknak különböző céllal, napi rendszerességgel az ételbe és italba keverve. Egyes szereket betegségek megelőzésére alkalmazzák, másokkal kialakult betegségeket gyógyítanak, és olyan szerek is léteznek, amelyektől az állatok gyorsabban híznak.

Evolúciós viszonylatban az 1948-tól napjainkig eltelt időszak éppen csak egy villanás. A következmények azonban jelentősek. Számos antibiotikum használatának lehetőségét mára elvesztettük, mert azok a baktériumok, amelyek ellen a szereket kifejlesztették, “szuperkórokozóvá” alakulva ellenállóvá váltak az antibiotikummal szemben. Ennél is rosszabb, hogy a mutálódott mikrobák ellenálló-képességüket át tudják adni más, nem kapcsolódó organizmusoknak egy olyan mikrobaszintű együttműködés keretén belül, amit senki nem ért. Súlyos ételmérgezéses esetekben mára mindössze egy antibiotikum maradt mentsvárként, melynek egyik származékát továbbra is alkalmazzák állati takarmányozás során.

“Bámulunk a feneketlen mélységbe” – ez mondat egy olyan kutatásból származik, amely a gyógyszerekkel szemben ellenálló baktériumokkal foglalkozik. Több tucat kutatás eredményére az állattartó ipar úgy reagál, hogy amint egy gyógyszer alkalmazását betiltják, egy másik használata növekedni kezd.

Új, virulensebb formái jelentek meg a szalmonellának, az E.colinak és a Campylobacter kórokozóknak, amelyek egy ételmérgezést járvánnyá tudnak növeszteni. A szuperkórokozók pedig hatalmas pusztítást képesek okozni kórházainkban. Több ezren haltak már meg emiatt és a probléma egyre hatalmasabb.

A húsfélék, tejtermékek és egyéb állati termékek fogyasztásának növekedésével, az általuk okozott halálos betegségek is virágzásnak indultak. Ezek a szívbetegség, a sztrók, bizonyos rákfajták, a túlsúlyosság, a csont- és ízületi betegségek és egyéb degeneratív betegségek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1990-ben megjelent Diet, Nutrition and the Prevention of Chronic Diseases (Étrend, táplálkozás és a krónikus betegségek megelőzése) című jelentésében részletesen feltárta az összefüggéseket.  Azóta tanulmányok sora jelent meg, többek között a mérföldkőnek számító “Kína tanulmány”, melyek tovább növelték a felhalmozott bizonyítékok mennyiségét. Ennek ellenére mindez szinte senkit sem érdekel. A kormányok a vállukat vonogatják, a vásárlónak pedig fogalma sincs arról, hogy mivel eteti a családját, hogy miből készíti szeretteinek az ízletes vasárnapi ebédet.

Legutóbb az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági  Szervezete arra a megállapításra jutott, hogy az állattenyésztés áll a világ legnagyobb környezeti katasztrófáinak hátterében, beleértve az erdőirtást, a talajeróziót, a vízhasználatot és a globális felmelegedést is, mivel az állattenyésztés több felmelegedést okozó gázt termel, mint a világ összes közlekedési rendszere együttesen.

A témáról bővebben olvashat a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján.

Comments are closed for this entry.

-->